Húszas éveinek legelején jár, táncolt már Svájcban, Németországban, Kanadában, Franciaországban, s hazánkban is világhírű koreográfusok instruálták. Akár dicsekedhetne is, az embernek mégis végtelen szerénysége tűnik fel először. A NetNap kérdéseire Baranya Dávid válaszolt.
NetNap: Ha hivatalos ívet töltesz ki, mit írsz a foglalkozás rovatba? Baranya Dávid: Táncos vagy táncművész. Ezzel foglalkozom kiskorom óta.
NetNap: Van különbség, merev határ táncos és táncművész között?
Baranya Dávid: Nem gondolom, hogy lenne merev határ. Szerintem a tánc, mint szinte minden, megtanulható. Én sem úgy indultam, hogy egy tehetséges gyerek lettem volna. Még az alapvető mozgáskoordinációm sem volt rendben, azt mondták, hogy belőlem nem lesz táncos soha. Sok munkával valami mégis kialakult.
NetNap: Hogy kezdődött a kapcsolatod a tánccal?
Baranya Dávid: A szülővárosomban, Szolnokon kezdtem versenytáncolni, ez három-négy évig tartott, utána kerültem Pestre, a Talentum Táncművészeti Stúdióba, itt pedig már módom volt megismerkedni más táncokkal is. Amikor elkezdtem, kilencéves voltam, akkor még abszolút hobbiszinten működött a dolog, heti egyszer, nagyon komolytalanul. Aztán kezdett megtetszeni, és amikor a három hónapos tánctanfolyamnak vég lett, elkezdtem sűrűbben járni, lett állandó párom, jöttek a versenyek…
NetNap: De miért épp a tánc, és nem a foci vagy valamelyik más, népszerűbb sport?
Baranya Dávid: Édesanyám a színházban dolgozott, és a művház elég közel volt Szolnokon, így kézenfekvő volt, hogy oda átjárjak. Egy osztálytársam is akkor kezdett táncolni, mentünk együtt. Aztán igazából rajtam maradt.
NetNap: Milyen út vezetett a Talentum Stúdiótól a Megatáncig, az országos ismertségig?
Baranya Dávid: A Megatánc kezdetén a Budapest Balettnél dolgoztam, és épp külföldön voltam, amikor a műsor indult, így édesanyám szólt, hogy van egy ilyen lehetőség, én pedig úgy gondoltam, hogy mindenképp megpróbálom. Anya elküldte a jelentkezést, nem válaszoltak, elküldte még egyszer, aztán nagy sokára visszajeleztek, hogy elfogadták, és mikorra menjek. Voltak itt huzavonák, mert az együttes nem akart elengedni, de végül csak elmentem, és továbbjutottam az első rostán, utána jött a következő. Arról – mivel épp a Budapest Balettal készültem – késtem hat-nyolc órát, reggel nyolc helyett délután értem csak oda, addigra mindenki megtanulta már a koreográfiát, és előző nap is volt közös tréning, de végül beengedtek, eltáncoltam a saját programomat, és akkor szóltak, hogy döntsem el: a műsor vagy az együttes. A Budapest Balettal épp premierre készültünk, azt a munkát még megcsináltam, és utána otthagytam az együttest.
NetNap: Gondolom, nem fogadta kitörő lelkesedés a döntésedet a csapatnál.
Baranya Dávid: Nem örültek, de én a csapatot nem hagytam cserben, igyekeztem nem megoldhatatlan problémák elé állítani őket. A Megatánc első kurzusáról is hiányoztam néhány napot amiatt, hogy az együttessel léptem fel.
NetNap: Mennyire volt nehéz, súlyos döntés elhagyni a Balettot és a Megatáncot választani?
Baranya Dávid: Volt egy olyan időszak, bár csak néhány nap, amikor az együttestől már eljöttem, de még nem tudtam, hogy bekerülök-e a Megatánc legjobb tizenhatos mezőnyébe. Akkor nemigen tudtam, mit kezdjek magammal, ha a műsor nem sikerül. De végül is kijött a lépés, és onnantól mindent beleadtam a Megatáncba. A mentalitásom is olyan, hogy ha elkezdek, csinálok valamit, akkor azt teljes erőbedobással. Nem a bulvár része érdekelt, mert ez igazából szükséges, de talán felesleges művészi szempontból. A lényeg az volt, hogy szakmailag elismerjenek, és úgy érzem, amennyire méltó vagyok, annyira ez sikerült is. Persze, rengeteg a nálam sokkal jobb táncos, tudom, hol a helyem.
NetNap: Sok felkérés érkezett a Megatánc után?
Baranya Dávid: Megkerestek egypár helyről, keresett Sárközi Gyula, a Szegedi Kortárs Balett és kisebb együttesek is, de később is jöttek kisebb-nagyobb felkérések, amit csak a Megatáncnak köszönhetek.
NetNap: A legutóbbi munkád a Vámpírok bálja című musical.
Baranya Dávid: Amikor erre a produkcióra válogattak, megint elkéstem.
NetNap: Úgy látszik, ez a kabalád.
Baranya Dávid: Nem kabala ez, egyszerűen mindig így jött ki. Amikor a Megatánc castingjára mentem, nem engedett el a Budapest Balett, itt pedig Zágrábból érkeztünk, és egy órát késett a gépünk. Igazából nem is akartam bemenni, mert már lement az első rosta, és küldték haza az embereket. Végül kijött egy srác, Tihanyi Ákos (a későbbi Fekete Vámpír, én őt akkor még nem ismertem), és rábeszélte Dennis Callahant, az előadás koreográfusát, hogy engedjenek be minket, mert voltunk még egy páran. Bemelegítettem, beálltam és sikerült.
NetNap: Úgy tudom, az előadás nem futotta ki a tervezett szériát.
Baranya Dávid: Volt egy kéthetes nyári szünetünk, de augusztus 23-tól újból játszottuk az előadást. A közönség és a szakma is elégedetten fogadta a Vámpírok bálját. Zsúfolt nézőtér előtt játszottunk, majdnem minden este. És állótapssal. Aki látta a produkciót, az csak a jó hírét vitte.
NetNap: Milyen gyorsan érett össze az előadás?
Baranya Dávid: Mint csapat, nagyon hamar összekovácsolódtunk. A táncosok egyébként is nagyon gyorsan jó viszont tudnak kialakítani egymás közt, itt is így volt. Nagyon jól haladtunk a munkával, szép és hasznos két hónap volt, ebből három hetet próbáltunk a színházban, maximálisan össze tudtunk állni.
NetNap: A Vámpírok báljában új szerepkörökben próbálhattad ki magad: nemcsak táncoltál, de színészi és énekesi feladatokat is kaptál.
Baranya Dávid: Soha nem tanultam színészetet, de ebben nagyon sokat segítettek az előadás alkotói. Igazából nem szenvedtem vele, de nem mondanám, hogy erős színészi vénám van. Nem is énekeltem korábban színpadon, úgyhogy ehhez is kellett segítség, meg bátorság, de a próbák során ez is kialakult.
NetNap: Ha azt kérném, hogy nevezd meg azt a rendezőt vagy koreográfust, aki legnagyobb hatással volt rád a pályádon, kit választanál?
Baranya Dávid: Dennis Callahan, a Vámpírok báljának koreográfusa nagyon sokat segített mindenféle szempontból. Olyan szinten össze tudta kovácsolni a csapatot és olyan munkamorált teremtett a puszta jelentétével, hogy fantasztikus. A másik Barta Dóra, akivel többször is volt alkalmam dolgozni, és őt is hihetetlen szakembernek tartom. Nagyon jó ember és nagyon jó tanár is egyben. A jó táncos egyébként holtig tanul: mindig tudnak neki újat mutatni. Nem tudom, létezik-e egyáltalán kész táncos. Bizonyára igen, de én még messze vagyok onnan.
(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu weboldalon)
Publikálta:
