Mint arról honlapunk korábban beszámolt, a 111 éves múltra visszatekintő Theater des Westens színházi felkérésére a szolnoki Baranya Dávid két hónapos szerződést írt alá a sikeres Tanz der Vampire (Vámpírok Bálja) musical berlini előadására. Az első kint töltött hónap élményeiről beszélgettünk vele.
Január 17-én mentél ki Berlinbe, és egy hónap után hazajöttél pár napra. Mesélj, hogy érezted magad?
Nagyon jó volt. A szöveg megtanulása volt a felkészülés legnehezebb része, de szerencsére sikeresen vettem az akadályt. Folyamatosan járok különböző órákra, mint például fonetika, hogy ezzel is segítsék a munkámat.
Mennyire izgultál az első előadásnál?
Nagyon. De igazából nem is tudnék úgy színpadra állni, hogy ne legyen bennem egy kis drukk. Az azt jelentené, hogy nem érdekel, mennyire tetszik a nézőknek. És mivel nekem igenis fontos, mit gondolnak, izgulok is, hogy 100 százalékosan tudjak teljesíteni. Emellett persze az újdonság ereje is fokozta az izgalmamat.
Te vagy az egyetlen külföldi a csapatban?
Nem, rengetegen jöttek a világ más részeiről is. Van skót, angol, ausztrál és még sok egyéb nemzetiségű kollégám is.
Januárban te voltál az egyetlen kezdő, vagy mások is akkor csatlakoztak a társulathoz?
Egy táncos srác, egy énekes lány, és egy énekes srác is velem kezdett. A többiek már az elejétől kezdve a csapat tagjai voltak.
Milyenek az emberek? Van valaki, akivel kifejezetten jó a viszonyod?
Érdekesek, és nagyon jó fejek a kinti emberek. A nyelvi nehézségek ellenére, jókat tudok beszélgetni mindenkivel. Itt persze nem a világ legkomolyabb témáira kell gondolni, hanem egyszerű mindennapi dolgokra. A kinti fehér vámpír sráccal kifejezetten jó viszonyban vagyok, és emelett az is sokat segített, hogy Tihanyi Ákos is kint volt egy darabig.
A próbákon, fellépéseken kívül mit csináltál kint?
Amíg a próbák zajlottak, éjjel-nappal a színházban voltam. Amikor már csak a fellépések voltak, természetesen szétnéztem a városban, de bulizni nem voltam. Este fél nyolckor kezdődött az előadás, és legalább két órával előtte már a színházban voltam. Fél tizenegy körül volt vége a darabnak és tizenegy után már otthon voltam. Néha előfordult, hogy ott maradtunk a büfében beszélgetni, de a legtöbb esetben előadás után mentem haza.
Elég komoly jelmezed és a sminked. Utóbbit ki készíti?
Én. Egyetlen alkalommal mutatták meg, hogyan kell csinálni, azóta fényképről készítem. Minden nap egyre jobban megy, és egyre gyorsabban.
Hányszor váltasz smiknet és jelmezt egy előadás alatt?
Négyszer sminkelek egy este, és négy vagy öt jelmezben játszom. Szerencsére ezekre mindig van elég időm, soha nem kell nagyon kapkodnom.
Mennyire megterhelők, fárasztók a fellépések?
Szombaton dupla előadás van, a többi napon csak egy, a hétfők pedig szabadok. Szükség is van erre az egy napra. De egyébként nem érzem megterhelőnek, hiszen élvezem, amit csinálok.
Családod hogy viselte a távollétedet?
Szerintem elég könnyen. Interneten keresztül mindennap beszéltem velük, szóval túl sok újdonságot nem tudtam nekik mondani, mikor itthon voltam. Nekem eszméletlen gyorsan telt, és nagyon szívesen megyek vissza.
Mint azt Dávid elmondta, természetesen nemcsak ez a produkció áll közel a szívéhez, a Magyarországon játszott Vámpírok Bálja is sokat jelent neki. Ez mindössze azért nagyobb kihívás neki, mert nem az anyanyelvén kell megszólalnia a színpadon.
Publikálták: SZOLJON.HU,
