Tánclépésben előre

Bosszankodtam az elején. Miért kell engem sújtani ezzel a rendkívül kiélezett konkurenciaharccal? Két fél közül az egyik biztos nyer, de én, a néző mindenképpen veszítek. Az én szempontomból érthetetlen, és dühít, hogy miért kell két hasonló műfajú műsort ugyanazon az estén sugározni. Miért nem enged az egyik fél, hogy nekem, nézőnek jó legyen? Hogy figyelemmel kísérhessem mindkét táncműsort, amelyeknek – akárha mindkettőben ugyanazokat a táncokat lejtik is – különböző a karakterük és a koncepciójuk.

Az egyik sorozat ifjú tehetségeket kutat fel, nekem pedig megadja a lehetőséget, hogy részről részre felfedezzem, milyen kifinomult mozgással megáldott fiatalemberek, érzékeny, alázatos, szerény és kitartással küzdő táncosok vannak ebben a picike kis országban meg a határain túl, Marcelházán is. Ettől a műsortól megkaptam a lehetőséget, hogy hétről hétre meghatódhassak azon: ez az érzékeny és lírai Dávid gyerek (Baranya Dávid) másfél-két percben egy fergeteges balett-eclogában kap szárnyakat a színpadon, s hogy ettől a gyönyörű repüléstől talán néhány emberrel több fogja azt mondani, nocsak, a balett nem is olyan nézhetetlen, aminél ki kell kapcsolni a készüléket. A másik műsor bulvárorientáltabb: sztárokra építve azzal szórakoztat, hogy a még oly botlábú, darabos mozgású kedvencekből is heti gyúrással mit tud kihozni egy profi táncos. És itt nekem a profi táncos a fontos, nem pedig a táncra felkért, ismert személyiség, trendi szóval, celebrit teljesítménye. A profi táncos, aki nemcsak a reflektorfényben bemutatott produkcióval nyűgöz le, hanem táncpedagógiai rátermettségével is, ahogy a próbateremben „betöri” a nem profikat. S azzal, ahogy ezzel az iszonyatos strapával, ami a tánc, megküzd. Sokat vesztenénk vele, ha a műsor lefutása után a képernyőről eltűnnének olyan, nemzetközi versenyeken is előkelő helyeken végző táncosok, mint Angyal András, Südi Iringó vagy Faluvégi András.

Még valamiről szólnak számomra ezek a táncműsorok. Arról a kisugárzó gyengédségről, arról a szemlátomást erősödő rajongásról, amellyel ezek az egymás számára az elején ismeretlen táncosok adásról adásra közelebb kerülnek egymáshoz. Vetélytársakként – hiszen versenyről van szó – is képesek társulattá kovácsolódni. De ez már csak így van a tánc világában.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: ÚJ SZÓ ONLINE

Baranya Dávid: Van közönsége annak, amit csinálok

Baranya, a nemzet aranya – ezt mondta róla Keveházi Gábor a Megatáncban, Juronics Tamás, a Szegedi Balett vezetője pedig munkát ajánlott neki. Ez önmagában sem kevés, pedig Dávid alig múlt 19 éves.




– Elég fáradtnak tűnsz...

– Igen, persze mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor fáradtabb vagy sérülése van...

– Túl vagytok hajszolva?

– Nem, mert ha valaki egy együttesben táncol, akkor még ennél is többet dolgozik. Szóval nem akarom sajnáltatni magunkat. Annak, hogy ide-oda rohangálunk, persze megvannak a hátulütői.

– Dolgoztál a Budapest Balettnél is...

– Ott táncoltam egy évig, és velük csináltunk egy nagyszabású táncbemutatót Vivaldi Négy évszak című művéből.

– Ugyanazt a koreográfiát táncoltad a Megatáncban is?

– Nem, ez egy másik koreográfia volt, ezt egy volt tanárom tanította nekem.

– Ezelőtt csak balettoztál?

– Igen, 4-5 éven keresztül naponta volt balettórám, mégsem ez volt a fő vonal.

– Mióta tudod, hogy táncos szeretnél lenni?

– Körülbelül 14 éves korom óta – akkor jöttem föl Pestre, egyébként szolnoki vagyok. Egy táncművészeti szakközépiskolába jártam, ahova azért jelentkeztem, mert indult latin-amerikai táncok tagozat, és azt akartam minél inkább fejleszteni – azt már 10 éves korom óta tanulom.

– Ebben a műsorban már nem nagyon lehetsz vesztes, hiszen Juronics Tamás felajánlotta, hogy a Szegedi Balettnél dolgozhatsz.

– Ez mindenképp nagy szó, hogy ezt mondta, de még nem beszéltem vele erről, annyit tudok az egészről, mint mindenki. Még nem tudom, hogy sikerül-e.

– Amikor a saját koreográfiádat táncolod, a latinos orientációd nem igazán látszik. Sokkal inkább egy alternatív vonalat képviselsz.

– Igen, ezt a műfajt art jazznek hívják. Szerencsére már van közönsége. Ebben meg a latin táncokban találtam meg azt, ami számomra az igazi táncot jelenti. Minden műfajban látom a nehézségeket, az energiát.

– Hol tudod elképzelni magad a táncon kívül?

– Egyelőre nem tudom, mit szeretnék csinálni. Vagyis azt tudom, hogy táncolni szeretnék, de azt nem, hogy milyen irányba menjek.

– Te mindig teljesen más koreográfiát választasz, mint a többiek.

– Igen, fontos számomra, hogy egy tánc különleges legyen. Most, hogy újra szólózom, megint ilyen stílusban gondolkozom, mert azt érzem, ez az, amiben kicsit megállom a helyem. De még ebben is gyerekcipőben járok, sokat kell még tanulnom.

– A balett nem valami populáris műfaj. Gondoltad volna, hogy a Megatáncban ekkora sikere lesz?

– Volt ellenérzésem a tévével kapcsolatban, és táplálták is bennem ezt, de utólag visszanézve szerintem jól jártam, már ha csak azt vesszük, hogy bekerültem a döntőbe. Például Juronics Tamás mostanában biztos, hogy másképp nem lát meg bennem valamit.

– Egyedül élsz?

– Ha arra gondolsz, akkor külön élek anyukámtól. Van egy bátyám is, aki szintén Pesten lakik kollégiumban, én pedig egy jó barátomnál.

– Meg tudsz élni a táncból?

– Most az együttesből el kellett jönnöm a műsor miatt, de ezt úgy fogom fel, hogy ezt hozta az élet. Azt mondták, válasszak, és én a Megatánc mellett döntöttem. Nem tudtam volna próbákra járni, így ezt a döntést meg is tudom érteni.

– Akkor felégettél magad mögött mindent...

– Igen, de ezzel a műsorral szerintem új ajtók nyílnak majd meg előttem, és az biztos ugyanolyan jó lesz, mint előtte.

– A magánéleteden változtatott a műsor?

– Igazából nem. Egy friss, de stabilnak mondható kapcsolatban élek, és még magam sem fogom fel, hogy a tévében szerepelek. Ha valaki a tánc miatt jött ide, ebbe a műsorba, nem változott meg. Csak az a különbség, hogy most ismert leszel.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: NŐK LAPJA CAFE

Megatáncos döntősünk a jövőjét tervezi

A Megatáncban ismertté vált szolnoki születésű Baranya Dávid az utolsó körben, a döntőben kiesett partnerével együtt. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a jövőben folytatni szeretné a versenytáncot, lehetőleg egy egyesületben.

A műsor miatt otthagyott állása helyébe most még nem keres újat, inkább a pihenésnek szenteli az idejét. Egyenlőre várja, hogy megkeressék állásajánlatokkal. Már megkeresték a Szegedi Kortárs Balettől, ahová egy új előadás kedvéért csábították volna a fiatal tehetséget, de még nem kötelezte el magát végleg.

— Nagyon nem viselt meg, hogy kiestem — mondta. — Sőt. Olyan, mintha egy hatalmas tehertől szabadultam volna meg. Igaz egy kicsit le is gyengültem, és megfáztam, de azért boldog vagyok. Amióta kiestem, ugyanúgy visszajárok a stúdióba, mert közös produkciókat adunk elő a kiesettekkel. A jövő héten esedékes nagy döntőig folyamatosan próbálunk és táncolunk. Ekkor lesz az utolsó közös táncunk.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: ÚJ NÉPLAP

A Megatáncban is helyt állunk

Megyénk egyik szülötte is továbbjutott a közkedvelt tehetségkutató verseny elődöntőin

Megyénket képviseli a szolnoki Baranya Dávid a TV2 legújabb tehetségkutató versenyén, a Megatáncban. A fiatalember már bejutott a legjobbnak tartott tizennégy versenyző közé.

A sokak által ismert Megatánc című produkció válogatásain "csont nélkül" továbbjutott megyénk egyik fiatal tehetsége is. Két próba között sikerült elérni a húszéves szolnoki fiatalembert, Baranya Dávidot, aki készséggel adott lapunknak interjút terveiről, álmairól és a tánc szeretetéről. — Erről azt hiszem, hogy órákat tudnék beszélni. Bár nincs rá időm, hiszen most is éppen két próba között vagyok éppen — kezdte a történetét Dávid. — Egyre népszerűbbek a tévés tehetségkutatók. Először a Megasztár során figyeltünk fel Szolnok megyei tehetséges énekesekre, majd beindult a Megatánc is. Ismét felfigyelhettünk egy ifjú táncosra.

Milyen esélyekkel indulsz szerinted a vetélkedő fődíjáért?

— Csak annyira, mint itt mindenkinek van rá valamennyi esélye. Hiszen nem potyára jutottunk el idáig — meséli Dávid, némi szerénységgel a hangjában. — Bejutni a legjobb tizennégy közé nehéz volt. De hogy eljussunk a végéig, ami talán december közepén lesz, ahhoz kell csak kemény kitartás.

— Milyen családi háttérrel indultál neki ennek a versenynek? Mit szóltak hozzá a közeli rokonaid, a barátiad?

— Édesanyámmal élek Szolnokon, aki maximálisan segít mindenben. Ő votl a legboldogabb, amikor továbbjutottam a válogatáson.

— Egyáltalán hogy jutott eszedbe, hogy jelentkezz ebbe a műsorba?

— Amikor meghirdette a televízió, éppen külföldön voltam. Az akkori munkahelyemmel, a Budapest Balettel turnéztunk Németországban. Telefonon értekeztünk anyuval, amikor elmesélte, hogy benevezne engem egy új tehetségkutató versenyre. Akkor még úgy gondoltam, hogy miért is ne. Aztán voltak időszakok, amikor kétségeim voltak affelől, hogy ez jó lesz-e nekem. A rengeteg próbát ugyanis nem tudtam összeegyeztetni a munkámmal. Így kiléptem, amit nagyon sajnálok. De mostmár látom, hogy megérte.

— Mik a jelenlegi céljaid? A tánccal szeretnél foglalkozni továbbra is, vagy valami más is vonz?

— Elsődleges célom most, hogy szakmailag fejlődjek minél többet. Fontos lenne megismertetni az emberekkel a táncot, ennek szeretetét. Fel kellene kelteni az érdeklődést a tánc iránt, hogy ne csak a nehéz fizikai sportok legyenek előtérben.

— Hogy érzed, a Megatáncban megkapod mindazt a fejlődési és bizonyítási lehetőséget, amit szeretnél?

— Teljes mértékben. Annyit próbálunk naponta, hogy teljesen kimerítenek. Mikor bekerültem a első negyvenbe, volt egy tíznapos felkészítő tábor, ahol öt koreográfus dolgozott velünk. Persze mindegyiknek meg kellett felelni maradéktalanul. Ez már magában egy hatalmas kihívás volt számomra, hiszen nem mindegyik stílus áll közel hozzám. Mindezek mellett fontos a jó kapcsolatok kiépítése is. Sokat számít, hogy elismerjék a tehetségemet.

— Milyen stílust képviselsz a táncban?

— Alapvetően a latin-amerikai táncokat szeretem, és számos versenyen is részt vettem már az évek során. Körülbelül tíz éve már, hogy táncolok mindent összevetve. Ez idő alatt Szolnokon kezdtem el táncolni, amikor meghirdettek egy latin-amerikai tánctanfolyamot. Később felkerültem Budapestre, ahol egy táncművészeti szakközépiskolát is elvégeztem. Igazából csak a hip-hop stílus az, amelyik feladja a leckét. A többi nem jelent igazából nehézséget. Nagyon tetszik nekem, hogy számomra új stílusú táncokkal ismerkedem meg.

— Van-e jelenleg állandó táncpartnered?

— 2002 óta dolgozunk együtt Gulyás Katával, akivel még a szakközépben ismerkedtünk meg. Az azóta eltelt négy év tökéletesen elég volt arra, hogy összeszokjunk. Szép sikereket értünk el. Voltunk kétszer Budapest bajnokok, egyszer szerepeltünk a diákolimpián harmadik helyen. Egyetlen alkalommal állhattunk fel a dobogó harmadik fokára egy országos megméretésen.

—Mi lesz a holnapi fellépésen? Lehet tudni valami apró részletet?

— Az elmúlt heti keringővel ellentétben most legalább egy kicsit pergősebb táncot fogunk járni. Charlestonozni fogok. Érdekes volt betanulni, mert egy teljesen ismertlen tánc számomra, új koreográfiával. De remélem menni fog.

— Mit tudsz a nyereményekről? Mivel jár, ha megnyered a műsor fődíját?

— Egy három hónapos ösztöndíj New Yorkba, ahol kurzuson vehetünk részt.

— Van-e olyan, akinek szeretnéd megköszönni a támogatását?

— Mindenekelőtt édesanyámnak szeretném megköszönni a kitartását. Másrészt pedig kicsit reménykedtem abban, hogy a városnak is jó reklám lehet belőle. Hiszen kell Szolnokra egy kis pezsgés. Valami, amire felkapják az emberek a fejüket. Ez lehetne akár a tánc is. Majd kiderül.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: SZOLJON.HU