2006. december 11., hétfő

Baranya Dávid: Van közönsége annak, amit csinálok

Baranya, a nemzet aranya – ezt mondta róla Keveházi Gábor a Megatáncban, Juronics Tamás, a Szegedi Balett vezetője pedig munkát ajánlott neki. Ez önmagában sem kevés, pedig Dávid alig múlt 19 éves.




– Elég fáradtnak tűnsz...

– Igen, persze mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor fáradtabb vagy sérülése van...

– Túl vagytok hajszolva?

– Nem, mert ha valaki egy együttesben táncol, akkor még ennél is többet dolgozik. Szóval nem akarom sajnáltatni magunkat. Annak, hogy ide-oda rohangálunk, persze megvannak a hátulütői.

– Dolgoztál a Budapest Balettnél is...

– Ott táncoltam egy évig, és velük csináltunk egy nagyszabású táncbemutatót Vivaldi Négy évszak című művéből.

– Ugyanazt a koreográfiát táncoltad a Megatáncban is?

– Nem, ez egy másik koreográfia volt, ezt egy volt tanárom tanította nekem.

– Ezelőtt csak balettoztál?

– Igen, 4-5 éven keresztül naponta volt balettórám, mégsem ez volt a fő vonal.

– Mióta tudod, hogy táncos szeretnél lenni?

– Körülbelül 14 éves korom óta – akkor jöttem föl Pestre, egyébként szolnoki vagyok. Egy táncművészeti szakközépiskolába jártam, ahova azért jelentkeztem, mert indult latin-amerikai táncok tagozat, és azt akartam minél inkább fejleszteni – azt már 10 éves korom óta tanulom.

– Ebben a műsorban már nem nagyon lehetsz vesztes, hiszen Juronics Tamás felajánlotta, hogy a Szegedi Balettnél dolgozhatsz.

– Ez mindenképp nagy szó, hogy ezt mondta, de még nem beszéltem vele erről, annyit tudok az egészről, mint mindenki. Még nem tudom, hogy sikerül-e.

– Amikor a saját koreográfiádat táncolod, a latinos orientációd nem igazán látszik. Sokkal inkább egy alternatív vonalat képviselsz.

– Igen, ezt a műfajt art jazznek hívják. Szerencsére már van közönsége. Ebben meg a latin táncokban találtam meg azt, ami számomra az igazi táncot jelenti. Minden műfajban látom a nehézségeket, az energiát.

– Hol tudod elképzelni magad a táncon kívül?

– Egyelőre nem tudom, mit szeretnék csinálni. Vagyis azt tudom, hogy táncolni szeretnék, de azt nem, hogy milyen irányba menjek.

– Te mindig teljesen más koreográfiát választasz, mint a többiek.

– Igen, fontos számomra, hogy egy tánc különleges legyen. Most, hogy újra szólózom, megint ilyen stílusban gondolkozom, mert azt érzem, ez az, amiben kicsit megállom a helyem. De még ebben is gyerekcipőben járok, sokat kell még tanulnom.

– A balett nem valami populáris műfaj. Gondoltad volna, hogy a Megatáncban ekkora sikere lesz?

– Volt ellenérzésem a tévével kapcsolatban, és táplálták is bennem ezt, de utólag visszanézve szerintem jól jártam, már ha csak azt vesszük, hogy bekerültem a döntőbe. Például Juronics Tamás mostanában biztos, hogy másképp nem lát meg bennem valamit.

– Egyedül élsz?

– Ha arra gondolsz, akkor külön élek anyukámtól. Van egy bátyám is, aki szintén Pesten lakik kollégiumban, én pedig egy jó barátomnál.

– Meg tudsz élni a táncból?

– Most az együttesből el kellett jönnöm a műsor miatt, de ezt úgy fogom fel, hogy ezt hozta az élet. Azt mondták, válasszak, és én a Megatánc mellett döntöttem. Nem tudtam volna próbákra járni, így ezt a döntést meg is tudom érteni.

– Akkor felégettél magad mögött mindent...

– Igen, de ezzel a műsorral szerintem új ajtók nyílnak majd meg előttem, és az biztos ugyanolyan jó lesz, mint előtte.

– A magánéleteden változtatott a műsor?

– Igazából nem. Egy friss, de stabilnak mondható kapcsolatban élek, és még magam sem fogom fel, hogy a tévében szerepelek. Ha valaki a tánc miatt jött ide, ebbe a műsorba, nem változott meg. Csak az a különbség, hogy most ismert leszel.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: NŐK LAPJA CAFE


Nincsenek megjegyzések: