Tánclépésben előre

Bosszankodtam az elején. Miért kell engem sújtani ezzel a rendkívül kiélezett konkurenciaharccal? Két fél közül az egyik biztos nyer, de én, a néző mindenképpen veszítek. Az én szempontomból érthetetlen, és dühít, hogy miért kell két hasonló műfajú műsort ugyanazon az estén sugározni. Miért nem enged az egyik fél, hogy nekem, nézőnek jó legyen? Hogy figyelemmel kísérhessem mindkét táncműsort, amelyeknek – akárha mindkettőben ugyanazokat a táncokat lejtik is – különböző a karakterük és a koncepciójuk.

Az egyik sorozat ifjú tehetségeket kutat fel, nekem pedig megadja a lehetőséget, hogy részről részre felfedezzem, milyen kifinomult mozgással megáldott fiatalemberek, érzékeny, alázatos, szerény és kitartással küzdő táncosok vannak ebben a picike kis országban meg a határain túl, Marcelházán is. Ettől a műsortól megkaptam a lehetőséget, hogy hétről hétre meghatódhassak azon: ez az érzékeny és lírai Dávid gyerek (Baranya Dávid) másfél-két percben egy fergeteges balett-eclogában kap szárnyakat a színpadon, s hogy ettől a gyönyörű repüléstől talán néhány emberrel több fogja azt mondani, nocsak, a balett nem is olyan nézhetetlen, aminél ki kell kapcsolni a készüléket. A másik műsor bulvárorientáltabb: sztárokra építve azzal szórakoztat, hogy a még oly botlábú, darabos mozgású kedvencekből is heti gyúrással mit tud kihozni egy profi táncos. És itt nekem a profi táncos a fontos, nem pedig a táncra felkért, ismert személyiség, trendi szóval, celebrit teljesítménye. A profi táncos, aki nemcsak a reflektorfényben bemutatott produkcióval nyűgöz le, hanem táncpedagógiai rátermettségével is, ahogy a próbateremben „betöri” a nem profikat. S azzal, ahogy ezzel az iszonyatos strapával, ami a tánc, megküzd. Sokat vesztenénk vele, ha a műsor lefutása után a képernyőről eltűnnének olyan, nemzetközi versenyeken is előkelő helyeken végző táncosok, mint Angyal András, Südi Iringó vagy Faluvégi András.

Még valamiről szólnak számomra ezek a táncműsorok. Arról a kisugárzó gyengédségről, arról a szemlátomást erősödő rajongásról, amellyel ezek az egymás számára az elején ismeretlen táncosok adásról adásra közelebb kerülnek egymáshoz. Vetélytársakként – hiszen versenyről van szó – is képesek társulattá kovácsolódni. De ez már csak így van a tánc világában.

(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu oldalon olvasható.)

Publikálta: ÚJ SZÓ ONLINE