Lezárult az első magántőkéből finanszírozott, Vámpírok Bálja 2007-es évadja. A produkciót június 30-tól játszották nagy sikerrel a Magyar Színházban. Az évadzáró alkalmából készült egy közös interjú a musical két táncos főszereplőjével — a Fekete és a Fehér Vámpírral — Tihanyi Ákossal és a szolnoki Baranya Dáviddal.
Milyen érzés egy sikersorozat végére érni?
TIHANYI ÁKOS (Fekete Vámpír): Ez egy fantasztikus dolog! Nagyon sok munkát és energiát fektettünk a három hónapos felkészülési időszakba, illetve minden előadásba. Magyarországon nem számít megszokottnak, hogy egy darabot ilyen nagy műsorszámban játszon egy társulat, általában átlagosan ötször szoktak színpadra vinni egy darabot. Ehhez képest mi negyvenkétszer álltunk a közönség elé. Hozzáfűzném, hogy számomra ez volt a negyedik Vámpírok Bálja előadássorozat, így sok újdonságot maga a darab nem sokat tartogatott számomra, maximum annyit, hogy most magyarul adtuk elő.
BARANYA DÁVID (Fehér Vámpír): Rendkívüli az érzés több okból is. Először talán azért, mert ez volt az első alkalom, hogy musicalben játszottam. Nagyon élveztem minden percét, jó érzés volt ilyen nagyszabású produkcióban szerepelni. Maga a műfaj is nagyon megtetszett. Rengeteget tanultam, fejlődtem, és jó volt estéről-estére átélni a nézők, rajongók szeretetét. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek. Másrészt pedig maga a lehetőség volt számomra különleges, hogy egy színpadra léphettem Tihanyi Ákossal. Sokat köszönhetek neki, mert mindig támogatta, segítette munkámat. Öröm volt vele együtt dolgozni.
Kaptatok-e személyes visszajelzést teljesítményetekkel, illetve munkátokkal kapcsolatban?
TÁ: Abszolút! A közönségtől feltétlenül! Elég ritka Magyarországon, hogy majd minden este állva tapsoljon közel 1000 ember. Erre mondjuk azt, hogy ezért csináljuk! A néző kapja meg azt, amiért jött, szórakozzon! Ha úgy érzi nevetnie kell, hát nevessen, ha sírni szeretne, tegye azt! A lényeg az, legyen az estéje egy élménnyel gazdagabb. Én úgy érzem, hogy ennek eleget tettünk, máskülönben nem lehetett volna a darab ilyen sikeres.
BD: Én még annyit tennék hozzá, hogy szerencsére a média is hasonlóképpen vélekedett, mint a nézők, hiszen írtak rólunk, cikkeztek a darabról. Hírül vitték az országban, hogy milyen látványos, nagyszabású produkcióról van szó. Azonban nem szabad megfeledkezni a rajongókról sem, akik előadások után vártak ránk, szeretetükkel halmoztak el és vitték hírünket családjuknak, barátaiknak... például tegnap beszéltem egy hölggyel, aki 20. alkalommal látta a darabot. Ehhez azt hiszem nem is kell többet hozzáfűzni.
Mielőtt elkezdtetek volna együtt dolgozni, tudatok-e egymás munkásságáról?
TÁ: Persze! Én tudtam ki ő! Mikor jött a válogatásra — amelynek lebonyolításában én is szerepet kaptam — pontosan tudtam, hogy ő Baranya Dávid a Megatáncból, ami egy fantasztikus műsor volt. Nagyon sajnálom, hogy az én időmben — mert van közöttünk legalább tíz év — nem volt ilyen lehetőség. Nekem nem adatott meg, hogy hasonló TV műsorban szerepeljek, és táncosként szert tegyek ilyen népszerűségre. Fantasztikus dolog...
BD: Ákos nevével először egyik barátom révén találkoztam, Barczi Laci említette egy készülőben lévő koreográfia kapcsán. Legközelebb már csak a castingon hallottam róla, de akkor már személyesen is találkozhattunk. Neki köszönhetem, hogy egyáltalán részt vehettem a válogatáson, mivel másfél órát késtem.
TÁ: Igen. Dennis Callahan, a koreográfus vezette a próbatáncot. Mondtam neki, hogy Dávidot, muszáj beengednie. Igaz, késett egy turné miatt, de őt látnia kell, mert pontosan tudtam, hogy ez a szerep tökéletes neki. Tudtam, hiszen párszor már játszottam ezt a darabot, és a figura pont olyan volt, mint Dávid!
A közös felkészülést miként kezdtétek el?
TÁ: Sokat próbáltunk! A munkát mindenképpen megkönnyítette az a tény, hogy profi partnert kaptam magam mellé. Én nagyon szeretek profikkal együtt dolgozni, és Dávid az! Ezt nem lehet megtanulni, valaki vagy így születik, vagy nem. Vele nagyon könnyen ment a munka, nekem volt egy-két partnerem a külföldi előadások során, de bátran kimerem jelenteni, hogy mind közül magasan ő a legjobb!
BD: Nem éreztem semmi nehézséget, mert kezdettől fogva jó kapcsolat, mondhatni baráti viszony alakult ki köztünk, és ez nagyon megkönnyítette a közös munkát.
TÁ: Pontosan! Ha ez nincs, akkor hiányzik az alkotói légkör. Nem működik a közös munka. Örülök, hogy Dávid így fogalmazott. Maximálisan így érzem én is!
BD: Hatalmas volt a felelősség, mert már tudtam, kivel dolgozom együtt. Tudtam, hogy nem az első Vámpírok Bálja az életében, és azt is tudtam, hogy meg akarok felelni a feladatnak. Úgy gondolom, ez sikerült, de talán engem igazol a közönség is, mikor előadások végén állva tapsoltak nekünk!
A próbák és az előadások során voltak-e nehézségek az együttes munkában?
BD: Nehézség? Talán annyi, hogy el ne nevessük magunkat, ha becsúszik egy apró baki. Ezt nagyon nehéz volt megállni, mivel mindketten képesek vagyunk bármin jót mulatni!
TÁ: Többre magam sem emlékszem. Sajnos én is olyan vagyok, hogy hamar elnevetem magam a próbákon. Na most ezt megállni... Nagyon vigyázni kellett, mert ha mégis összejött, akkor a rendezőnek ebből mit sem volt szabad észrevennie.
BD: Minden ment a maga útján. Nem voltak eget verő hibák. Mindig megvolt az a szint, amit elvártak tőlünk. Nem teljesíthettünk 100% alatt, mert ha más nem is, de a rendező biztos észrevette volna!
Mit tiszteltek leginkább a másikban?
TÁ: Én szeretem a profikat! Az, hogy valaki ilyen fiatalon kiérdemelje ezt a jelzőt, az mindenképpen figyelemre méltó. Azonban pár éves tapasztalattal a hátam mögött talán én megtehetem, hogy ezt állítsam róla. De mondok példát, olyan mondjuk nincs, hogy lazsálna, vagy ne teljesítsen 100%-on. Ő mindig ugyanúgy dolgozik, legyen bármilyen fáradt. Egyébként ez a műfaj, de mindegyik, ezt követeli meg, felmegy a színpadra és ő a táncművész! Ettől több nem is kell, de sokan pályájuk végén sem jelenthetik ki magukról ugyanezt. Személyében egy őszinte, véleményét nem visszafojtó embert ismertem meg. Nem fél elmondani, amit gondol. Ha úgy érzi, valami nem stimmel, vagy nem áll össze, szól. Én ezt tisztelem benne!
BD: Nagyjából hasonló gondolatok jutnak eszembe Ákossal kapcsolatban, mint amit már elmondott. Amivel mindenképpen kiegészíteném az a múltja. Tiszteletre méltó, hogy honnan, hova jutott el, hogy fél Európa ismeri a nevét, tudják ki Tihanyi Ákos, ki az a művész, koreográfus, aki mint ember is kivételes. Köszönök neki mindent!
Közeljövőben láthat-e benneteket a közönség újra együtt színpadon?
TÁ: Úgy hiszem itt a Magyar Színházban december 31-től január 13-ig, és ezt követően majd májusban. Mást sajnos most nem tudok. Az őszel, külföldre megyek pár hónapra. De reméljük a legjobbakat, és bízunk benne, hogy pár rendező is látta a darabot, és gondolkodóba ejtettük őket!
BD: Én is remélem!
(Bővebb információ a www.baranyadavid.hu , www.akostihanyi.com honlapokon.)
Publikálta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése