Magyar Vámpír Oberhausenben
Hogy érzed magad most, hogy bemutatták az oberhauseni Vámpírok Bálját? Megfelel az elvárásaidnak?Jól… tudok egy kicsit lazítani :-)… rengeteg időm szabadult fel, amit igyekszek hasznosan eltölteni. Készülök a féléves vizsgáimra, de azért a szórakozásra is szakítok időt. Tervezem a jövőm, agyban pedig készülök a hazai produkcióra, és egy kortárstánc versenyre, amit január második hetében rendeznek meg Budapesten. Elfoglalom magam.
Hogy a darab megfelel elvárásaimnak?… Igen :-), de csak bízni tudok abban, hogy ez viszont is így van. Itt nem osztogatják a dicséreteket, nem veregetik meg a vállam estéről-estére, hogy jó voltál. Ez itt természetes. Mikor elvállaltam a felkérést jól tudtam, hogy mi vár rám, hisz volt már tapasztalatom a berlini előadások után. Ezt elfogadtam, de tény… hiányzik a családias légkör.
Mennyiben más a magyar és a külföldi produkció?A rendezés, koreográfia szinte ugyan az. Szembetűnő különbségek a díszletekben, kosztümökben és sminkekben vannak. Merőben más, „modernebb” felfogásban közelítették meg a „Stage” munkatársai a darabot. Az otthoni előadás a korhoz hitelesebb közeget biztosít az előbb említett különbségek miatt, de mindkét produkciónak megvan a maga varázsa. Szerethető mindkettő. Én szeretem a német és a hazai előadásokat egyaránt, de talán… a budapesti produkció közelebb áll hozzám. :-)
Mennyire volt megterhelő a próbaidőszak? Hogy teltek akkor a mindennapjaid?Rengeteget dolgoztunk, és nagyon szigorúak voltak hozzánk. Késés, lazítás elképzelhetetlen volt. Úgy gondolom, mindenkit megviselt valamilyen szinten ez az időszak, ha másképp nem, akkor fizikálisan. Én minden este mint „hulla” estem be az ágyba, jó vámpírhoz illően :-). Reggeltől késő estig tartottak a próbák, heti egy pihenő nappal. Megerőltető időszak volt.
A szombat olyan volt, mint a kedd, a vasárnap pedig mint a csütörtök. Teljesen mindegy, hogy milyen nap volt, mert mindig ugyanazt csináltuk. Próbáltunk és aludtunk. Nagyon semmi másra nem volt időnk. Családommal, barátnőmmel és barátaimmal nagyon nehezen tudtam tartani a kapcsolatot. Rendszerint éjjel értem haza, mikor már alszanak… nehéz volt, de most már sokkal könnyebb.
Mennyire kovácsolódott össze a csapat? Milyen a viszonyod a többi szereplővel?Nagyon…! Tíz országból vannak művészek a társulatban, Brazíliától Magyarországig, - itt jegyezném meg, hogy mi vagyunk a legtöbben, összesen heten :-) -, a hangulat pedig rendben van nagyon! Sokat vagyunk együtt, nem csak a színházban, hanem színházon kívül is. Tervezünk néha közös programokat is. Így voltunk már két ízben karaokézni egy közeli szórakozó helyen. Jól éreztük magunkat, és ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen fantasztikus énekesekkel hozott össze sors. Az embereknek rendszerint leesik az álluk, mikor színpadra lépnek és elkezdenek énekelni. Nagyon mókás látni a meglepett arcokat.
A kapcsolatom pedig nagyon jó mindenkivel, a portástól a művészekig mindenkivel jól kijövök.
Személy szerint melyik a kedvenc jeleneted a darabból?Nem tudnék kiemelni kedvenc jelenetet, hisz az egész egy egységet alkot. Viszont a táncos részletek közül a finálét szeretem a legjobban. Az okát nem tudnám megfogalmazni… ez egy nagyon jó érzés. Az érzéseket pedig át kell élni. Ezt én minden este megteszem… és jól érzem magam, miközben táncolok.
Mik a további terveid az életben (akár a Vámpírok, akár más területén)?Terveimről nem igazán szeretek nyilatkozni, mivel semmi nem állandó, minden nagyon gyorsan változik a mai világban. Annyit viszont elárulhatok, hogy rengeteg ötletem és tervem van a jövőre nézve, de ezeket egyelőre magamnak és szűk baráti körömnek tartogatom. Amit viszont nyugodt szívvel elárulhatok, hogy ebben az évben folytatom a Vámpírok bálját itthon és Németországban, jövőre pedig érvényes szerződésemre koncentrálok, ami 2009 szeptemberéig köt a Metronom Theaterhez. A többit pedig meglátjuk… legyen meglepetés :-).
PUBLIKÁLTA: www.vivalamusical.com
